Pszichedelikus és pszicholitikus pszichoterápiák: rövid történelmi áttekintés, kritikai értékelés, előadás a Magyar Pszichológiai Társaság Jubileumi XX. Országos Tudományos Nagygyűlésén (2011. május 27.)
Az előadás témája egy rövid történelmi áttekintés a pszichedelikus és a pszicholitikus pszichoterápiák kialakulásáról. Mindkét pszichoterápiás módszer a korai LSD pszichoterápiás kutatásokból nőtte ki magát: a pszicholitikus főleg Európában, a pszichedelikus pedig főleg Észak-Amerikában fejlődve. Mindkét módszer fontos alapfogalma a set (a kliens lelkiállapota) és a setting (a pszichoterápia keretei, környezete) valamint mindkettő gyakorlatának és elméletének kidolgozásához fontos megemlíteni Stanislav Grof cseh pszichiáter és pszichoanalitikus munkásságát.
A pszicholitikus változat a pszichoanalízis módszertanára és elméleti alapjaira épít elsősorban, transzperszonális pszichológiai elméleti elemekkel. Lényege az analitikus folyamat felgyorsítása kis dózisú LSD rendszeres használatával számos terápiás ülésen keresztül.
A pszichedelikus verzió elsősorban transzperszonális pszichológiai módszerekre és elméletre épít, alapját az a tapasztalat képezi, hogy az intenzív transzperszonális élmények képesek olyan lelki változásokat előidézni, melyek gyógyító hatásúak lehetnek. Ezekben a terápiákban nagy dózisban alkalmaztak pszichedelikus szereket (elsősorban LSD-t), de egy, kettő, maximum három alkalomnál nem többször.
Mindkét kutatási vonal szinte teljesen leállt a 70es évek végére az ellenkultúrára adott politikai válaszok eredményeképpen. A kutatások és a pszichoterápiás technikák korai hiányosságai óvatosságra intenek az eredmények értékelésében, mely óvatosság látszik is a napjainkban újra beinduló kutatói erőfeszítésekben.